A fotózás tulajdonképpen a látás és a meglátás művészete. Nem mindenki tudja úgy látni és főképpen láttatni a világot, mint a fotós. Mégis a legjobb fotósnak is újabb inspirációért utaznia szükséges, ami nem csak az újdonság miatt szükséges, hanem a szélesebb látásmód jobban megismerhető és a hazai “megszokott” környezetben is inspiráló lehet, már csak a tapasztalat miatt is. Hajlamosak vagyunk nem látni a körülöttünk zajló világot, eseményeket, de ezt egy fotós igazán nem engedheti meg. Mindig úgy jár egy fotós, mintha ismeretlen helyen lenne, akkor is, ha otthon van.
Az utazás, mint inspiráció költséges, akkor ha kezdők vagyunk és elnyomja az érdeklődésünket a komfortzónából való kiesés. Ezt is tanulni kell, hogy ne akadályozzon a komfortérzet változása a látásmódunkat. Az utazáson is készülhetnek képek, amely nem több egy turista kíváncsiságánál és művészetnek nem nevezhetjük, mégis számtalan példa van arra, hogy egy képes beszámoló portfólióként működik ahhoz, hogy a következő utat finanszírozhassuk. Ma már egyre több az olyan fotós, aki megkeresheti a költségét az utazás során, vagy már előtte bevételhez jut egy megbízás, feladat előlegezésével.
Jó képet készíteni nagyon nehéz, de lehet nagyon könnyű is és ez nem a minőségére vonatkozik. A látni és láttatni közötti kapcsolat nem adatik meg minden szemnek és fotósnak. Óriási szellemi és tudatalatti munka eredménye lehet egy jó kép. sokszor szerencse is, mint ahogy az a történelem során sokszor előfordult.
Azért inspiráló az utazás, mert bővíti a látókört, de ne gondoljuk, hogy minél többet utazunk, annál jobb képeket készítünk. Nem az utazás fog megtanítani fotózni.
Nem a technikában és a látásban van a művészet, hanem a láttatásban!